Vörösbegy (Erithacus
rubecula)
 |
Nálunk költ |
 |
Téli vendég |
 |
Vonuló madár |
Európában csak a legészakiabb területekről hiányzik. Keleten Nyugat-Szibériáig fordul elő. Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel. Hazánkban az erdős, bokros élőhelyeken gyakori madár. Elsősorban a hegyvidéki, gazdag aljnövényzetű lomberdők lakója. Kedveli a nedves patakvölgyeket, az erdei utak környékét. Rendszeresen költ a nagyobb parkokban, arborétumokban is. Kisebb számban, de mindenütt fészkel az ártereken és a városok zöldövezeti részeinek bokros kertjeiben. Évente kétszer, április-májusban, illetve június-júliusban költ. A fészkelő helyeken először a hímek jelennek meg, a revírt és vele a párjukat is, a később érkező tojók választják ki. A hímek, mint az énekesmadarak általában többségben vannak, évente akár 20%-uk is pár nélkül maradhat. Ezek intenzíven énekelnek, alkalmilag revírt is tartanak és gyakran megzavarják fajtársaik költését. A tojó a revír területén mozogva és aprólékosan válogatva keresi meg a fészek helyét. Egyedül épít, néha még a párját is elkergeti készülő otthona közeléből. A hím az építés ideje alatt a revír különböző pontjain énekel, néha kíséri a párját.
Elsősorban talajon vagy annak közvetlen közelében fészkel.
Földi üregben, gyökerek között, erdei híd gerendáján,
farakás között, elhagyott harkályodúban, néha mesterséges
fészekodúban költ. A fészek alapja növényi szálakból, száraz
levelekből és mohából áll, a csészét finom gyökerekkel, moha
és szőrszálakkal, ritkán apró pihetollakkal béleli.
Előfordul, hogy fészkét beboltozza. Az építés általában 4-5
napig, szükség esetén jóval rövidebb ideig tart. A tojások
száma 6-7, a második költéskor gyakran 5. A tojó az utolsó
tojás lerakása után kezd kotlani. A hím általában nem váltja
fel, de amikor párja időről időre eltávozik a fészekről,
eteti azt.
A kotlási idő 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják
el a fészket. Egyenként rejtőznek el a közelben, ahol a
szüleik tovább etetik őket. A hazai erdőkben a vörösbegy a
leggyakoribb kakukkgazda. Tavasszal és a költési időben
szinte kizárólag rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel és
télen sok bogyót és más növényi eredetű anyagot
fogyasztanak,( feketebodza, szeder, ostorfa termése). A
tavaszi vonulás fő ideje március második és április első
felére esik, az őszi októberben éri el a csúcspontját. Ebben
az időszakban a vonuló vörösbegyek kertekben, árokparti
bokrosokban, tavak nádszegélyeiben, élő sövényekben
mindenütt megfigyelhetők.
A magyar állomány a gyűrűzések adatai szerint dél-délnyugat
felé vonul, de télire rendszeresen észak-északkelet felől
érkeznek vörösbegyek Magyarországra. A legtöbb
visszajelentés Olaszországból származik, de magyar gyűrűs
példányok egyebek mellett Spanyol-és Franciaországban,
Algériában is megkerültek. Európai és a hazai állománya
stabil. A nálunk telelő példányokat apróra vágott almával,
főtt hússal, sajttal, friss túróval, főtt tojással,
lisztkukaccal etethetjük. Macskamentes helyeken megtelepszik
a tág nyitású C típusú odúban is, melyet viszonylag
alacsonyra- 50-100 cm-re célszerű kihelyezni.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
| Vörösbegy hangja |
