Nálunk költ | |
Állandó madarunk |
Hossza 12 cm. A hím és a tojó hasonló. Feje kárminpiros, fekete és fehér színekkel mintázott. Fekete szárnyán széles aranysárga szalag húzódik. Háta fahéjbarna, farcsíkja fehéres. A fiatalok feje és hátoldala sárgásszürke, barnás mintázattal. Röpte hullámos és csapongó. A költési időt kivéve csapatosan jár. Hazánk sík és dombvidékein általánosan elterjedt faj. A zárt erdőket kerüli. Fészkét inkább parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben, kertekben építi. Kultúrakövető faj, előszeretettel telepszik meg városok, falvak útszéli fáin. Hívóhangja ”tig-lic, tig-lic”. Éneke dallamos, lágyan hangzó csicsergés.
Május elejétől július végéig általában kétszer költ, de
előfordul harmadszori fészkelése is. Ilyenkor a fiókák
etetése augusztus elejéig is elhúzódhat. Finom növényi
szálakból, rostokból, állati szőrökből épített fészkét
legtöbbször a nyárfa termésével béleli. A 7-8 cm átmérőjű és
5-7 cm mély fészket a tojó készíti. A fészkek elhelyezési
magassága rendkívül változó. 2-3 métertől a 10-12 méterig
terjedhet. Előszeretettel választják a fészek építéséhez az
akácfát, különösen a gömbakácot és a vadgesztenyét. A tojó a
fészket sohasem a korona belsejébe, hanem mindig az ágvégek
közelében levő villákra építi. A teljes fészekalj
legtöbbször 5, ritkábban 4 tojásból áll, amelyet a tojó
egymást követő napokon rak le és csak a teljes fészekaljon
kezd kotlani. A hím nem vesz részt a költésben, de a kotló
tojót eteti. A fiókák a 12-13. napon kelnek ki és 14-15
napos korukban hagyják el a fészket.
Magevő madár. Finom felépítésű csőre az apró magvak
összegyűjtésére és fogyasztására is alkalmas, ezért is
láthatók csapatai gyakran disznóparéjon, ürmön, bogáncson.
RÉKÁSI J. téli időszakban gyalogakác, gyermekláncfű és
bogáncs magvainak maradványait találta begyében. A költési
időszakban bogarakkal és hernyókkal is eteti fiókáit, de a
táplálék zömét ilyenkor is a magvak alkotják. A gyűrűzési
adatok szerint a Magyarországon fészkelők egy része télen a
Balkán-félszigetre húzódik. Főleg Horvátországban,
Jugoszláviában és Görögországban telelnek. Az állomány
kisebb része vonul csak Olaszországba. Ugyanakkor hozzánk a
tőlünk északra levő területekről, Lengyelországból,
Csehországból, Szlovákiából és Németország keleti feléből
érkeznek kisebb-nagyobb telelő csapatok. Sem európai, sem
hazai állománya nem veszélyeztetett. A még röpképtelen
fiókák közül, különösen a kertekben sokat elpusztítanak a
házimacskák. Az őszi és főleg téli nagy csapatos kóborlások
idején számos példány áldozatul esik a közúti közlekedésnek.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Tengelic hangja |