Nálunk költ | |
Vonuló madár |
Hossza 14 cm. Egyenes testtartással üldögél az ágak hegyén. Hátoldala szürkésbarna, fejteteje sötéten pontozott. Fehéres mellén vékony, hosszanti sávozás. Szárnyát és farkát gyakran meglebbenti. Leshelyéről gyors libbenéssel vág a repülő rovarokra, majd visszaszáll pihenőhelyére. Hangja vékony, kissé érdes ”szi-szi”. Éneke gyorsan hangzó, magas ”szip-szip-szii-szitti-sziszi”. Magyarországon a sík- és dombvidéken általánosan elterjedt, de sehol sem gyakori. Ritkás, öregebb állományú erdőkben, hullámtereken- különösen ahol csonkolt füzek is vannak-, parkokban, kertekben, szőlőhegyeken, temetőkben telepszik meg. Az erdőkben többnyire a tisztások, nyiladékok környékét választja. Rendszeresen látható a Balaton parti üdülők kertjében. Nem kerüli az ember közelségét, városokban, falvakban is fészkel, ilyen helyeken nagyon bizalmasan viselkedik. Azon kevés madárfajok közé tartozik, amelyik az alföldi nemesnyár-ültetvényekben is megtelepszik.
Évente egy, ritkábban két alkalommal költ, először májusban.
A hímek többnyire néhány nappal a tojók előtt érkeznek, de
előfordul, hogy a pár egyszerre jelenik meg a költőhelyen.
Ha tojó érkezik a revírbe*, a hím hangosan énekelve és fáról
fára szállva mutatja a fészekhelyeket. Minden egyes
kiválasztott helyre leszáll és halkan énekelve hívja a
tojót, amely végül kiválasztja a számára megfelelőt. A hím a
fészeképítés után már alig vagy egyáltalán nem énekel. A
fészek elhelyezése rendkívül változó. A földtől mért
magassága hazánkban többnyire 2-6 m, de külföldi adatok
szerint akár 22 méter is lehet. Gyakran költ épületek
alkalmas zugaiban, zsalugáterek mögött, présházak gerendáin,
fali üregekben vagy a füstifecske elhagyott fészkében.
Ritkán elfoglalja az eresz alá helyezett félig nyitott C
típusú odút is. A fészket a tojó többnyire maga készíti, az
építéssel 4-6 nap alatt készül el. A fészek anyaga növényi
szálak, finom gyökerek, faháncs és kéregdarabkák,
pamutszálak, tollak, moha, amely esetenként hiányozhat.
Mindezekhez pókhálószövedéket kever. A csészét
szőrszálakkal, gyapjúval béleli. A meglehetősen laza
szerkezetű alkotmány többnyire félig vagy teljesen szabadon
helyezkedik el. A fészekalj 3-5, ritkán 6 tojásból áll. A
fiókák 11-13 nap alatt kelnek ki. A fiatalok 12-14 napos
korukban hagyják el a fészket.
Elsősorban repülő rovarokat, főleg nagyobb testű
kétszárnyúakat, szúnyogokat, darazsakat, apró bogarakat
zsákmányol, de a tavaszi érkezést követően és az őszi
vonulás idején- különösen hűvös reggeleken, gyakran a földön
ugrálva is vadászik, vagy a fák törzséről és ágairól szed le
rovarokat. Esős, hűvös napokon, de néha táplálékban gazdag,
meleg időjárás mellett is hord a fiókáinak bogyókat,
gyümölcsöt (pl. fekete bodza, veresgyűrű som,
madárcseresznye, zselnicemeggy, fagyal, földiszeder) (GLUTZ
és BAUER 1993). Az őszi vonulás idején szintén fogyaszt
bogyótáplálékot.
Hazai állománya SCHMIDT E. megfigyelései szerint az utóbbi
évtizedekben megfogyott. Sok helyen eltűnt azokból a városi
parkokból, temetőkből is, ahol korábban rendszeresen
fészkelt. Többnyire április második felében érkezik, az őszi
vonulás augusztus elején indul. Kedvező időjárás esetén az
utolsó példányok csak október elején tűnnek el.
Telelőterülete Afrikában, a Szaharától délre található.
Hazánkon észak-északkelet felől érkező példányok is
átvonulnak. Európában az úgynevezett csökkenő számú fajok
kategóriájába tartozik. A folyóink hullámterében az öreg
erdők kitermelése csökkenti élőhelyeit. Mesterséges
fészekodú segítségével (C típus) városi kertekben,
szőlőhegyeken álló házak, présházak ereszei alatt is
megtelepíthető. Elfogadja a füsti fecske részére kihelyezett
műfészket is. Kókai fészkelő állománya pontosan nem ismert,
néhány párra tehető.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Szürke légykapó hangja |