Szajkó (Garrulus glandarius)
 |
Nálunk költ |
 |
Állandó madarunk |
 |
Téli vendég |
Testhossza 34-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-58 centiméter, testtömege 140-180 gramm. A tojó kisebb mint a hím. Rövid erős csőre van. A Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke.
Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv
nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak
károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más
madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a
kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó
hangjára az erdő minden vadja figyel. Európában, Ázsiában és
Afrika északnyugati partvidékén fészkel. Lombos, elegyes és
tűlevelű erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A
hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte
megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy
fenyves erdők vannak. Megtalálható a nagy kiterjedésű
erdőkben is, ezeket azonban kevésbé szereti, mint a ligetes,
mezőgazdaságilag művelt területekkel és tisztásokkal
megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él meg,
lételeme a tölgy vagy bükk jelenléte. Táplálékgeneralista.
A lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább
rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad
vissza. Elkapja a gyíkokat, békákat, az apró rágcsálókat és
a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a növényi
táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok
dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel
szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló
csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók, avar –
nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági
tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily
módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. Tölgymakk,
bükkmakk, kukorica, gabonafélék magvai, dió, mandula, alma,
szőlő, barack, erdei gyümölcsök egyaránt szerepelnek az
étlapján. Májusban költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen
16-17 napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még 19-21 napot
töltenek a fészekben, és azt gyakran még teljes
röpképességük elérése előtt elhagyják. Elsősorban
lomberdőkben költ, különösen kedveli a tölgyeseket, de a
gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg tujasorokban is
megtalálhatjuk fészkét.
Gallyfészkét gyökerekkel, növényi szálakkal béleli.
Magyarországon rendszeres fészkelő. Állandó madár, bár a
költési időszak után csapatokba verődve nagyobb távolságokra
is elkóborolhat. Tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az
erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon, szőlőkben,
gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban
található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos
riasztása miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik.
Ilyenkor ugyanis az erdő őreként az összes vad figyelmét
felhívja a közeledő veszélyre. Vadgazdálkodási szempontból
kártétele elenyésző, állományának apasztása elsősorban az
énekesmadarak védelme érdekében szükséges. Hazai
állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas
területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget
nem élvez, állományának gyérítése egész évben lehetséges.
Magyarországon nem védett.
| Szajkó hangja |
