Nagy fakopáncs (Dendrocopos
major)
 |
Nálunk költ |
 |
Állandó madarunk |
Hossza 23 cm, tollazata fekete-fehéren tarkázott. Nagy vállfoltja fehér, sapkája fekete. Fehér arcoldalán összefüggő fekete sáv nyúlik a tarkóig. Has oldala fehér, az alsó farkfedők élénkpirosak. A hím tarkóján élénk piros folt. A tojó fején nincs piros szín, a fiatalok egész fejteteje piros. A földön ritkán látható, de rájár a mesterséges madáretetőkre. Hangja hangos, éles ”tcsikk” vagy ”tükk”. Kúszás közben sokszor minden szökkenéskor hallatja. Sokkal gyakrabban szól, mint a hasonló hangú kis fakopáncs. Tavasszal a hím és tojó egyaránt dobol a visszhangzó száraz ágakon. Hegy-és síkvidékeink erdei élőhelyein költ, de gyümölcsösökben, nagyobb erdei parkokban, város-és faluszéli kertekben is előfordul. Nem kötődik erdőtípushoz, de előnyben részesíti a fenyővel elegyes élőhelyeket.
Odúját különböző fafajokba készíti. Élő és korhadt,
kiszáradt fákban egyaránt megtalálhatók fészekodúi. Évente
egyszer költ, esetenként pótköltése is lehetséges.
Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a száraz ágakon és
ágcsonkokon. Újabban többen megfigyelték, hogy fém
villanyoszlopon is dobolt 1-1 példány. A revír területén
több doboló helye is van, időnként a tojó is dobol. Revírjén
belül több odút készít. A tojóval együtt választja ki a
fészkelésre legalkalmasabbat. Többnyire minden évben új odút
váj vagy egy korábban megkezdettet fejez be. Az odú a
földtől mért magassága rendszerint 1-3 méter, de 12 méter
magasan is előfordul. Mélysége 20-25 cm, alja felé
jellegzetesen kiöblösödik. Bejárata 45-49 mm átmérőjű.
Ritkán elfoglalja a mesterséges fészekodút is, amelynek a
nyílását számára megfelelő méretűre tágítja.
Komoly fészek konkurense lehet a seregély, amely
alkalmanként még a fiókás fészkét is kifosztja, a fiókákat
kidobálja vagy egyszerűen ráépíti saját fészkét, igy azok az
odúban pusztulnak el. A tojó 6 tojását az odú alján levő
faforgácsra rakja, naponta 1-et tojik. A kotlás a fészekalj
teljessé válásakor vagy 1-2 nappal előtte kezdődik meg és
14-16 napig tart. A fiókák kb. 20 napos korukban válnak
röpképessé. Kirepülés után- többnyire június közepén, még
két-három hétig, sokszor hosszabb ideig is együtt marad a
család.
Fatörzseken, vastagabb ágakon, ritkábban vékony gallyakon
vagy a talajon keresi táplálékát. Ha sok a hernyó,
rendszeresen látható a vékony ágakon, ahonnan a leveleken
lévő hernyókat eléri. Az őszi- téli-kora tavaszi időszakban
gyakran táplálkozik a kéreg alól, vagy vés a farészben
mélyebbre az ott élő farontó rovarok után. Ez a viselkedési
forma közvetetten azt is elősegíti, hogy a paraziták (pl.
fürkészek) könnyebben tudják megtámadni a farontó rovarokat,
mivel a lehántott vagy elvékonyított kéreg védőhatása
kisebb. A téli időszakban gyakran fogyaszt csonthéjas
gyümölcsöt, makkot, fenyőmagot és egyéb terméseket. Rájár a
téli etetőkre is és szívesen eszi a napraforgómagot.
A költési időszakban inkább a fatörzs vagy az ágak felületén
élő rovarokat, bogarakat fogyasztja. 6305 táplálékállat
alapján ilyenkor főleg levéltetvekkel, lomfogyasztó
hernyókkal, ló szúnyogokkal, kaszáspókokkal és különböző
hártyásszárnyúakkal eteti fiókáit. A kemény növényi részeket
(pl. makk, dió, mogyoró, fenyőtoboz) vagy az erősen
kitinizált állatokat (pl. szarvasbogár) ágvillába,
kéregrepedésbe szorítva töri fel. A táplálkozó hely alatt
felhalmozódó maradványok árulják el ezeket a helyeket
(harkály-műhely).
Országos állománya pontosan nem ismert. A balkáni fakopáncs
hazai megtelepedése után (a 30-as, 40-es években) egyedszáma
csökkent az urbanizált* élőhelyeken. Télen nem vonul el, de
kóborol, viszont soha nem megy messze előző évi
költőhelyétől. Gyakran alkot a cinegékkel, fakuszokkal,
csuszkákkal vegyes csapatokat. Magyarországi állománya
stabil. A nagyüzemi erdőgazdálkodás valamennyi harkályfaj
életterét szűkíti, fészkelési lehetőségét csökkenti. Téli
időszakban főtt szalonnával (sótlan!), faggyúval,
napraforgóval, az ágakra függesztett kukoricacsővel
etethető.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
| Nagy fakopáncs hangja |
