Meggyvágó (Coccothraustes
coccothraustes)
 |
Nálunk költ |
 |
Részben állandó madarunk |
 |
Téli vendég |
Európa nagy részén fészkel,
viszont hiányzik a Skandináv-félsziget jelentősebb északi
részéről, Dél- Olaszországból, Portugáliából és
Spanyolország északkeleti feléről, valamint Írországból és a
Brit-sziget északi területéről. Ázsiában Japánig terjed
fészkelő területe. Hazánkban mind a sík, mind a domb-és
hegyvidéki területeken fészkel. Eloszlása nem egyenletes,
helyenként kifejezetten gyakori, máshol ritkább. Kedvelt
fészkelő területei az elegyes lomberdők, a ligeterdők és a
nagyobb gyümölcsösök. Szívesen megtelepszik gyertyános
tölgyesben, bükkösben is, ahol a gyertyán és a bükk
terméseit fogyasztja.
Ahol vadcseresznye nő, ott biztosan számíthatunk
előfordulására.
A téli madáretetőket is felkeresi, ahol erős vaskos csőréről
könnyen felismerhető. A 18 centiméteres test-hosszúságot is
eléri, feje nagy, nyaka rövid, termete tömzsi. Feje
fahéjbarna, háta gesztenyebarna, torokfoltja fekete, szárnya
kékesfekete, széles, fehér keresztszalaggal. Óvatos madár,
csendes, kevéssé feltűnő viselkedése miatt csak ritkán
vesszük észre. A tél második felében és kora tavasszal
azonban a hím megfeledkezik az óvatosságról. Rövid, pattogó
hangon küld rejtjeles üzeneteket reménybeli partnerének.
Amikor élőhelyén érik a vadcseresznye vagy a vadon termő
meggyfa gyümölcse, már az ínyenc falatok látványa is
csökkenti éberségét. A gyümölcsök húsát többnyire kiköpködi,
míg a magokat erős csőrével roppantja kisebb darabokra.
Csőre alsó káváján olyan mélyedés van, amelybe a magok
"begurulnak", majd csőrével akár 50 kilogrammos nyomóerőt is
kifejtve összetöri. Ekkora erővel a legkeményebb csonthéjas
terméssel is könnyedén megbirkózik. Nagy számban fogyaszt
homokszemcséket, kisebb kavicsokat, amelyek a zúzában
segítik a táplálék felaprózását.
Az orr nyílásokat elválasztó üregben vastag csontfal
képződött, amelynek éppen a nagy igénybevételkor van nagy
szerepe. A különböző csonttarajok és a hozzájuk kapcsolódó
erős állkapcsi izomkötegek viszont megnövelték a fej
tömegét. Ez repüléskor, a levegőben mozgó test súlypontját
úgy változtatja meg, hogy a meggyvágó hosszú vándorútra nem
képes. Így vonuláskor legfeljebb Európa déli részéig,
leginkább Olaszországig jut el, és ott is telel. Afrika
elérhetetlenné vált számára.
A galagonya, a kökény, a kőris és a juhar termését is
szívesen fogyasztja. Tavasszal rügyeket is csipeget. Rékási
J. télen vizsgált egyedek gyomrában feketebodza és
japánakác-termést talált. Török J. vizsgálatai szerint
gyümölcsösben szinte kizárólag hernyókkal etette fiókáit,
táplálékában növényi eredetű anyag egyáltalán nem volt.
Május elején vagy közepén teljes a fészekalja, de meleg
időben már korábban is hozzákezd a költéshez. Június végéig,
július elejéig az állomány egy része másodszor is költ.
Fészkét vékony ágacskákból építi és növényi rostokkal puhára
béleli. Általában ágvillába épít, a lombkorona belsejébe,
lehetőleg vizszintes ágakra. Fiatal fákon a törzs mellé
készíti a fészkét. A fészekalj 5, ritkábban 6 tojásból áll.
Ha másodszor is költ, akkor csak 3-4 tojást rak. A tojásokat
a tojó költi ki, a hím közben eteti párját. A fiókák 12-13
nap múlva kelnek ki és 10-11 napos korukban hagyják el a
fészket. A család továbbra is együtt marad, a szülők vezetik
a fiókákat, közösen járnak táplálék után. Télen a helyben
maradók és a hazánkban kóborlók létszámát a tőlünk északabbi
területekről, Lengyelországból érkező példányok gyarapítják.
Néha több száz madárból álló csapatok is összeverődnek.
Állománya általános elterjedése és gyakorisága miatt nem
veszélyeztetett. Erdőfelújításoknál, illetve új
telepítéseknél a vadcseresznye elegyítésével jelentősen
növelhető lenne a fészkelő párok száma. A téli madáretetők
rendszeres vendége, ahol más kisebb fajokkal szemben
agresszíven viselkedik.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
| Meggyvágó hangja |
