Kék cinege
(Cyanistes caeruleus)
(Cyanistes caeruleus)
 |
Nálunk költ |
 |
Állandó madarunk |
11cm, fejteteje, szárnya és farka ragyogó égszínkék. Testalja citromsárga, arca fehér. A szem vonalában vékony kékesfekete sáv veszi körül a fejét. Kékszínű sapkája alul fehéren szegett. Tarkóján fehéres folt, háta zöldes árnyalatú. A fiatalok háta zöldesbarna, arcfoltjuk sárga. Viselkedése a széncinegéhez hasonló. Hangja: változatos "csi-csi-csit" hívóhangok. Éneke magas "trüi-titi-trüi-titi". Elsősorban az idősebb lomberdőket kedveli, kisebb számban megtelepszik gyümölcsösben, erdőszéli kertben, parkban és folyómenti hullámtéri erdőkben is. Ha teheti, magasabban elhelyezkedő odút választ. Az első tojásokat április elején, általában néhány nappal korábban rakja, mint a széncinege. A populáció kisebbik része május végén-június elején másodszor is költ.
A kevés gyökér és fűszál alapra sok mohából épített, szőrrel
bélelt, 6-9cm magas fészket a tojó építi. A hím is hord
fészekanyagot, de azt a tojó építi be. A tojások száma 6-14,
kivételesen 15 is lehet. Ritkán az is előfordul, hogy két
tojó azonos fészekbe rakja tojásait. Ilyen esetben a
tojásszám az említettnél nagyobb. A tojó 14 napig üli a
tojásokat. Hideg, esős tavaszokon 20-21 napos kotlás is
lehetséges. A fiókák 18-22 napig maradnak a fészekben,
ezalatt mindkét szülő táplálja őket.
KÓRODI-GÁL (1960) megfigyelései szerint a tojó és a hím
együttesen naponta több mint 330 alkalommal etetett.
Táplálkozó helyei és tápláléka is erősen hasonlít a
széncinegééhez. A költési időben szinte kizárólag
lepkehernyókkal, pókokkal táplálkozik. Esetenként elfog
néhány poloskalárvát, lószúnyogot, bársonylegyet, bogarat.
Kisebb termete miatt többet tartózkodik a vékonyabb
gallyakon, ahol a széncinegét ritkábban figyelhetjük meg. A
szén és barátcinegéhez képest többször keresi és fogyasztja
táplálékát az ágakon háttal lefelé függeszkedve. Ősszel és
télen más cinegefajokkal együtt vegyes csapatokban kóborolva
keresi élelmét. Gyakran megfigyelhetjük nádasokban is, ahol
nagyobb csapatai is áttelelnek. Állandó, illetve kóborló
madár.
Hazánkban eddig cseh és litván gyűrűs példányok kerültek
meg. Erdő és mezőgazdasági jelentősége nagy, mivel
táplálékában tömegesen szerepelnek a különböző
rovarkártevők. A korszerű gazdálkodásban egyre
kiterjedtebben alkalmazott biológiai védekezés fontos
tényezője lehet a széncinegével együtt. A kékcinege
legszívesebben a 26-28 mm átmérőjű (A típus) bejárónyílással
ellátott odút foglalja el, de B típusú odúban is költ
időnként. Hazai állománya stabil, nem veszélyeztetett.
Esetenként az erdei pele, a menyét és az erdei sikló
elpusztíthat egy-egy fészekaljat. Télen a kihelyezett
madáretetőket is felkeresi.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
| Kékcinege hangja |
