Házi rozsdafarkú (Phoenicurus
ochruros)
 |
Nálunk költ |
 |
Vonuló madár |
Hossza 14cm. A hím és a tojó
farka minden tollazatában élénk rozsdavörös. Nyáron a hím
feje és melle matt fekete, háta sötétszürke, szárnyfoltja
fehéres. Hasa világosabb szürke. Tollazata ősszel
világosabb, szárnyfoltja alig látszik. A tojó tollazata
barnásabb. Hívó hangja: ”fid, csak-csak-csak”. Éneke
egyszerű, de kellemes. Háztetőn, kéményen, antennán, vagy
más kiemelkedő ponton énekel. Költ kőbányákban,
szőlőhegyeken, falvakban és városokban. Évente rendszerint
kétszer, áprilisban és júliusban költ, de néha előfordul,
hogy háromszor nevel fiókát.
A költőhelyeken a hímek jelennek meg először és nyomban
kialakítják a revíreket. Az öregebb példányok gyakran a
korábbi fészkelő helyre térnek vissza. A tojók néhány nappal
a hímek után érkeznek. Párba állás után ők választják ki a
fészek helyét. Csak a tojó épít, fali üregbe, gerendára,
üres füstifecske fészekbe, tág szájú mesterséges odúba (C
típus) A fészek építése 6-8 napig tart, anyaga növényi
részek, fűszálak. A csészét tollakkal, szőr-és
gyapjúszálakkal béleli. A tojások száma rendszerint 5, a
második költéskor általában 4. A kotlási idő az időjárástól
függően 12-17 nap között változik.
A költést követő napokban a hím hordja a táplálékot, melyet
a tojó etet meg a fiókákkal. Később már mindkét szülő etet,
a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az
1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos
fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget. A
fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, ilyenkor
szinte még alig tudnak repülni. Sokuk végzi a macskák
prédájaként ebben az időszakban. Elsősorban rovarokat és
pókokat eszik. Gyakran kiemelkedő ponton ülve les
zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik. Néha
repülő rovarokat is fog.
A fiókák táplálékát RÉKÁSI (1991) Pannonhalmán vizsgálta. Az
életkor növekedésével emelkedett a bogarak és csökkent a
hártyásszárnyúak, illetve a lepkék száma. Az első költésbeli
fiókák táplálékát az áprilisi cserebogár és a vetési
pattanóbogár lárvája, valamint a mezei tücsök jellemezte, de
előfordult a gabonafutrinka, széles szipoly és a sáros hátú
bogár is. Őszi vonulása idején a feketebodza érett bogyóit
fogyasztják. Állománya az utóbbi években emelkedett. Vonuló
madár. Márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről, kedvező
időjárás esetén a tavaszi vonulás korábban is kezdődhet. Az
őszi vonulás ideje szeptember-október. Kis számban, de
rendszeresen akadnak áttelelők is. A vonulók Dél-Európában
telelnek.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
| Házi rozsdafarkú hangja |
