Csuszka
(Sitta europaea)
 |
Nálunk költ |
 |
Állandó madarunk |
A legészakiabb területek kivételével egész Európában, Észak-Afrika egyes részein, valamint Kis-Ázsiától a Csendes-óceánig elterjedt. Magyarországon a sík, domb-és hegyvidéki erdőkben, hullámtereken mindenhol megtalálható. Öreg lomberdők, elegyes erdők, ritkábban tűlevelű erdők fészkelője. Megtelepszik arborétumokban, nagyobb városi parkokban, erdő közeli kertekben is. Odúját március elején néha már februárban kiválasztja. Az odúban költő kis énekes madarak közül a legkorábban kezdi a fészkelést. Néha már március végén, általában azonban április első felében rakja le tojásait.
Június elején az állomány kisebbik része másodszor is költhet. Természetes vagy
mesterséges fészekodúkban költ. (Kókán a Felső-hegyen és a Malomárok területén
lévő odútelepünkön minden évben költ 1-2pár) A csuszka által elfoglalt odút már
messziről meg lehet ismerni, mivel a bejáratot sárral körbetapasztva leszűkíti
azt. A szabadon hagyott kissé ovális bejárónyílás magassága 31-33mm, szélessége
28-30mm. Ha mesterséges odút választ, akkor is körbetapasztja a bejárónyílást.
Ilyenkor a nyílás körüli belső részekre vagy a tető hézagaihoz ragaszt
sárcsomagokat.
Legszívesebben a 15-20 méter magasan elhelyezkedő természetes odúkban költ, de
megtelepszik az alacsonyabbra kihelyezett mesterséges odúban is. Fészekanyagként
fakérget, háncsot és leveleket hord össze. Kedveli a barkócafa pikkelyesen
leváló vékony kérgét. Fészekalja 6-9 tojásból áll. A tojó az utolsó tojások
lerakása után kezdi a kotlást és 14-18 nap múlva kelnek ki a fiókák. Háromhetes
koruk után hagyják el a fészket, de még sokáig együtt marad a család és a szülők
vezetésével a fészek közelében táplálkoznak.
A harkályokhoz és a fakuszokhoz hasonlóan főleg a fák törzsén és ágain keresi
táplálékát. Ügyesen mozog fejjel lefelé is. A harkályokhoz képest a csuszka
gyakrabban keresgél a vékonyabb és magasabban lévő ágakon. Szívesen mozog a fa
törzsén csavarvonalban. Tölgyesben gyűjtött 3692 zsákmányállat elemzése alapján
a költési időszakban fő táplálékát a lombozatban élő mezeipoloska-lárvák és a
különböző hernyófajok alkotják. A táplálékminták nagy számban tartalmaztak
iszapszúnyogokat, bársonylegyeket és fúrólegyeket is. Kisebb mennyiségben
bogarakat (négypettyes hernyórabló, lágy-és ormányosbogarak), pókokat,
hártyásszárnyúakat, fátyolkákat is fogyaszt (Csorba 1983, Vanicsek 1986, Török
és Csorba 1986, Csorba és Török 1988, Török 1992, 1993).
Ősszel és télen az állati eredetű zsákmány mellett magvak és bogyók is
gyakrabban szerepelnek táplálékában. Ebben az időszakban a cinegékkel közös
csapatban keresi élelmét, de a párok mindig a költőterületük közelében maradnak.
Az őszi és a téli időszakban kéregrepedésekbe, ághajlatokba, ágvillákba magokat,
terméseket rejt el. Állandó madár, a párok télen sem válnak szét. Egész évben a
fészkelőhely közelében maradnak és azt aktívan védelmezik a fajtársaikkal
szemben. Hazai állománya stabil. Speciális táplálkozásmódja miatt
erdőgazdaságilag jelentős. B típusú fészekodúk kihelyezésével telepíthető. Télen
gyakran megfigyelhetjük a madáretetőknél is, ahol napraforgóval etethetjük.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
| Csuszka hangja |
