|
Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)
Európa nagy részén fészkel, viszont hiányzik a Skandináv-félsziget
jelentősebb északi részéről, Dél- Olaszországból, Portugáliából és
Spanyolország északkeleti feléről, valamint Írországból és a
Brit-sziget északi területéről. Ázsiában Japánig terjed fészkelő
területe. Hazánkban mind a sík, mind a domb-és hegyvidéki
területeken fészkel. Eloszlása nem egyenletes, helyenként
kifejezetten gyakori, máshol ritkább. Kedvelt fészkelő területei az
elegyes lomberdők, a ligeterdők és a nagyobb gyümölcsösök. Szívesen
megtelepszik gyertyános tölgyesben, bükkösben is, ahol a gyertyán és
a bükk terméseit fogyasztja.
Ahol vadcseresznye
nő, ott biztosan számíthatunk előfordulására.
A téli madáretetőket is felkeresi, ahol erős vaskos csőréről könnyen
felismerhető. A 18 centiméteres test-hosszúságot is eléri, feje
nagy, nyaka rövid, termete tömzsi. Feje fahéjbarna, háta
gesztenyebarna, torokfoltja fekete, szárnya kékesfekete, széles,
fehér keresztszalaggal. Óvatos madár, csendes, kevéssé feltűnő
viselkedése miatt csak ritkán vesszük észre. A tél második felében
és kora tavasszal azonban a hím megfeledkezik az óvatosságról.
Rövid, pattogó hangon küld rejtjeles üzeneteket reménybeli
partnerének.
Amikor élőhelyén érik a vadcseresznye vagy a vadon termő meggyfa
gyümölcse, már az ínyenc falatok látványa is csökkenti éberségét. A
gyümölcsök húsát többnyire kiköpködi, míg a magokat erős csőrével
roppantja kisebb darabokra. Csőre alsó káváján olyan mélyedés van,
amelybe a magok "begurulnak", majd csőrével akár 50 kilogrammos
nyomóerőt is kifejtve összetöri. Ekkora erővel a legkeményebb
csonthéjas terméssel is könnyedén megbirkózik. Nagy számban fogyaszt
homokszemcséket, kisebb kavicsokat, amelyek a zúzában segítik a
táplálék felaprózását.
Az orr nyílásokat elválasztó üregben vastag csontfal képződött,
amelynek éppen a nagy igénybevételkor van nagy szerepe. A különböző
csonttarajok és a hozzájuk kapcsolódó erős állkapcsi izomkötegek
viszont megnövelték a fej tömegét. Ez repüléskor, a levegőben mozgó
test súlypontját úgy változtatja meg, hogy a meggyvágó hosszú
vándorútra nem képes. Így vonuláskor legfeljebb Európa déli részéig,
leginkább Olaszországig jut el, és ott is telel. Afrika
elérhetetlenné vált számára.
A galagonya, a kökény, a kőris és a juhar termését is szívesen
fogyasztja. Tavasszal rügyeket is csipeget. Rékási J. télen vizsgált
egyedek gyomrában feketebodza és japánakác-termést talált. Török J.
vizsgálatai szerint gyümölcsösben szinte kizárólag hernyókkal etette
fiókáit, táplálékában növényi eredetű anyag egyáltalán nem volt.
Május elején vagy közepén teljes a fészekalja, de meleg időben már
korábban is hozzákezd a költéshez. Június végéig, július elejéig az
állomány egy része másodszor is költ.
Fészkét vékony ágacskákból építi és növényi rostokkal puhára béleli.
Általában ágvillába épít, a lombkorona belsejébe, lehetőleg
vizszintes ágakra. Fiatal fákon a törzs mellé készíti a fészkét. A
fészekalj 5, ritkábban 6 tojásból áll. Ha másodszor is költ, akkor
csak 3-4 tojást rak. A tojásokat a tojó költi ki, a hím közben eteti
párját. A fiókák 12-13 nap múlva kelnek ki és 10-11 napos korukban
hagyják el a fészket. A család továbbra is együtt marad, a szülők
vezetik a fiókákat, közösen járnak táplálék után. Télen a helyben
maradók és a hazánkban kóborlók létszámát a tőlünk északabbi
területekről, Lengyelországból érkező példányok gyarapítják. Néha
több száz madárból álló csapatok is összeverődnek.
Állománya általános elterjedése és gyakorisága miatt nem
veszélyeztetett. Erdőfelújításoknál, illetve új telepítéseknél a
vadcseresznye elegyítésével jelentősen növelhető lenne a fészkelő
párok száma. A téli madáretetők rendszeres vendége, ahol más kisebb
fajokkal szemben agresszíven viselkedik.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25
000 Ft. |
